KATARÍNA MINICHOVÁ (1949–2019)
Katarína Minichová teljes szakmai pályafutását a szlovák animációs filmnek szentelte: ötletei, sok év tapasztalatából származó szakértelme, professzionalizmusa és szorgalma mély nyomot hagyott annak történetében. Miután lediplomázott a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol történelem, filmelmélet és esztétika szakot végzett, a Szlovák Televíziónál kezdett dolgozni először a közönségkutató részlegen, később mint szerkesztő, illetve film- és animációs dramaturg.
Nem csak a szerzői munkájához maradt hű és a forgatókönyvírás iránt volt elhivatott, hanem a gyermekekre és fiatalokra fókuszáló filmkritika és filmelmélet iránt is. Munkásságával hozzájárult a gyermekek számára készült animációs filmek gyártásához, különös tekintettel az elalvás előtti tündérmesékre, esti mesékre. Nevéhez fűződik A legkisebb hősök, a Dada és Dodo, a Rybka, a vízimanó és Šupka, a zsivány, az A jelzőlámpa lakójának kalandjai és a Pozsonyi tündérmesék TV-sorozatok. Emellett ő írta a Mesék a világ minden tájáról TV-sorozat két, A pásztor és a szél és a Kristóf a manók földjén című epizódjának forgatókönyvét.
Számos munkáját tüntették ki rangos díjakkal hazájában és külföldön egyaránt. Nemzetközi fesztiválokon kérték fel zsűritagnak, konferenciákat és műhelyeket tartott. 2002-ig az Európai Műsorszolgáltatók Uniója (EBU) Gyermek és Ifjúsági Szakértők Csoportjának, valamint az Animációs Koprodukciók Támogatói Csoportjának választott tagjaként dolgozott. 2009-től a Gyermek és Ifjúsági Filmek Nemzetközi Központjának (CIFEJ) alelnöke, 2012-től pedig a Központ igazgatótanácsának tagja volt. 1993 és 2014 között forgatókönyvírást és dramaturgiát tanított a pozsonyi Előadóművészeti Akadémia (VŠMU) animációs tanszékén.
Neve elválaszthatatlanul összefonódott a nemzetközi gyermek animációs filmfesztivállal, a Pozsonyi Animációs Biennáléval (BAB). 2006-ban lett a pozsonyi fesztivál programigazgatója, minden évben új ötletekkel gazdagítva annak struktúráját, amely széleskörű nemzetközi együttműködéseknek nyitott teret. Ő kezdeményezte néhány érdekes és fontos tevékenység bevezetését is, amelyek az animációs filmeket igyekeztek közelebb hozni a szélesebb publikumhoz. A célja az volt, hogy megmutassa a gyerekeknek, miként kapcsolódik, fonódik össze az animáció és az illusztráció világa. Ezen tevékenységek legsikeresebbei közé tartoznak a gyermekeknek tartott alkotóműhelyek, és az Animációs Expressz, azaz a BAB mozi, amely egy élénk párbeszéddel övezett, szlovákiai és külföldi animációs filmeket bemutató programsorozat. A Katarína által vezetett fesztivál számos nívós európai filmfesztivál és nemzetközi intézmény egyenrangú és elismert partnerévé nőtte ki magát. A vetítések mellett a fesztiválon a Nemzetközi Művészetek Háza Gyermekeknek (BIBIANA) adott otthon interaktív és tematikus kiállításoknak, szemináriumnak és beszélgetéseknek, valamint az esemény kötetlen találkozókat is felvonultató, gazdag programja egyre több nézőt, helyi filmkészítőt és külföldi vendéget vonzott magához.
Katarína Minichová és kivételes személyisége mély nyomot hagyott a szlovák audiovizuális kultúra történetében. Posztumusz Albin Brunovský-emlékérme tanúskodik értékes munkájáról, amellyel az animációs film területét gazdagította.
A BAB fesztivál csapata
MEGEMLÉKEZÉS
Tündérmesébe illő este volt. A réten gyerekek ezrei jöttek össze, és ezernyi TV-képernyő tükröződött csillogó szemükben, amelyeken a szlovák televíziózás történetének legszeretettebb rajzfilmpárja volt látható: Večerníček apó és kedves kiskutyája. Ezt a történetet Anka Minichová, Katarína édesanyja alkotta. Lányának a tündérmesék, emberek és állatok szeretetét ajándékozta. Az esti mesék varázslatos kulcsát, a dramaturgia stafétáját is átadta lányának. A televízió sok barátot szerzett Katarínának, de hálátlansággal is kellett itt találkoznia. Mert az élet – a meséktől eltérően – néha ilyen. Katarína mindig azt hangsúlyozta, hogy az esti mese után a gyerekeknek boldogan, mosollyal az arcukon kell elaludniuk. Azon az estén minden gyerek arcán ez a mosoly ragyogott.
Az Animáció Expressz közönsége és résztvevői, a szlovák animátorok, akiket Katarína nem sokkal azelőtt sikeresen elutaztatott Európa számos fővárosába, szintén mosolyogtak. A diákok is az expresszen ültek, akiknek Katarína a forgatókönyvírás fortélyait tanította az egyetemen.
Annyi örömet hoztak nekünk ők. Megannyi rajzolt barát találkozott itt: Ružová Anička („Rózsás Annika”), Papierová Kika („Papír Kika”), svetobežník Klingsor („világjáró Klingsor”), moreplavec Kukuk („Kukuk, a tengerész”), Zvonček a Margarétka („Harangvirág és Margaréta”), lienka Andulienka („Andulienka, a katica”), kráľ Fiškus („Fiškus király”), Dunajská kráľovná („Duna királynő”), Kuk a Bubu („Kuk és Bubu”), Kôň so zelenou hrivou („A zöld sörényű ló”) és még sokan mások. És mind a BAB betűk által szilárdan tartott kapun masíroztak át. A nagyobbaknak kicsit le kell hajolniuk – írta egyszer Katarína mosolyogva –, és új szemszögből kell pillantaniuk a világra. És sokan jöttek a nagyok közül, hogy a BAB fesztivált és Katkát meglátogassák: több doboznyi forgatókönyvvel büszkélkedő írók Zlínből, Prágából, Ostravából, Pozsonyból és más nagyvárosokból érkező animátorok, színészek és producerek, operatőrök, vágók, hangmérnökök, művészek és zenészek olyan hangszerekkel, amilyeneket magunktól elképzelni is alig tudnánk. És mind-mind annyi idegen nyelven zengték muzsikájukat, dalaikat, mondanivalójukat, hogy a fülünk csak úgy zsongott tőle. Aztán valaki egyszer csak megkérdezte: hol van Katarína? A felelet néma csönd volt. Olyan néma csönd, amit talán csak Andersen tud leírni. Végül valaki mégis megtörte ezt a csöndet, kimondva: Katarína elment – elment meglátogatni az édesanyját a mennyországban. De itt hagyta nekünk a meséit, és minden mesével együtt a szívéből is egy darabkát, hogy el ne felejtsük őt. És bizony nem fogunk elfelejteni, drága Katarína! Ezer köszönet neked mindenért!
Rudolf Urc
rendező, dramaturg, publicista
