„Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel” – fogalmazott művészi hitvallásáról Orosz István, aki a kortárs magyar képzőművészetnek éppúgy meghatározó alakja, mint az animációs filmnek. Képzőművészi és animációs alkotásmódja közé nem is húzhatóak éles határvonalak: témái és jellegzetes stílusjegyei álló- és mozgóképeiben egyaránt rendkívül következetesen váltakoznak. A többek között a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett Orosz István életművét korábbi századok mestereitől (Albrecht Dürertől, Giovanni Battista Piranesitől) vett vizuális idézetek éppúgy dúsítják, mint az (optikai) illúziók természetét tanulmányozó M. C. Escher hatásáról valló látványok, vagy akár az álomlogikától megbűvölt szürrealizmus nyomai. Rajzanimációi az oly könnyen megtéveszthető szemről, a látás tökéletlenségéről elmélkednek, és fondorlatosan használják a rejtett ábrákat és tükröződéseket. Fekete-fehér képalkotása átváltozások halmozásával kombinálódik, a látványvilág geometrikus alakzatainak zártságát az elbizonytalanítás manőverei teszik nyitottá.
Az Orosz István-animációk alkalmanként konkrét történelmi korszakokhoz és figurákhoz fordulnak, mint például a Csönd (1977), az Ah, Amerika! (1984) vagy a Sakk! (2010) esetében. Máskor a történelem kulisszái és a szociográfiai megközelítésmód időtlen időkben és paradox terekben oldódnak fel, ahogyan azt A sótartó felé (1978), még inkább az Álomfejtő (1980) és a Vigyázat, lépcső! (1989) képsorai mutatják. Az alkotó költői és teoretikus oldalát egyszerre reflektorfénybe állító munkák közül A kert (1989), az Útvesztők (2008) vagy A rajzoló (2014) labirintusai végtelen sétákra invitálják, elmélyült szemlélődésre biztatják a nézőt, más művek pedig – köztük a Sírj! (1995) vagy Az idő látképei (2004) – a mikro- és a makrokozmosz, illetve tér és idő rejtelmeinek fürkészésére késztetnek. Az Apokrif (1984), a Sakk! és A rajzoló egyedi filmjei mellett Orosz István „animációs dokumentum-legendája”, az Albrecht Dürer rinocérosza (2017) ugyancsak szülővárosában, Kecskeméten készült.
Varga Zoltán
filmtörténész
