Augusztus 13., péntek 15:00, Hírös Agóra / 32-es terem
A magyar fotótörténet fontos, egészében még nem látott életművét foglalja magában a most megjelent album: Haris Lászlóét. Fontos fejezet a történetben, nem csupán azért, mert a fotóművész alkotásai jelentősek, maradandóak, de azért is, mert általuk a modern magyar művészet azon időszakára tekinthetünk rá, amelynek lényege a szem „megtisztítása”, a fotó fogalmi természetének tanulmányozása.
Haris László hat évtized alatt teremtett életműve jól ismert, de mégis ismeretlen. Ismert, hiszen jó ideje a félmúlt fotótörténetét és a jelen fotóművészetét bemutató minden fontosabb kiállításon és publikációban szerepel néhány munkája. Akadnak alkotásai, amelyek létrejöttük idejének szinte emblémáivá váltak, mint a Törvénytelen avantgarde (1971).
Más fotói vagy fotósorozatai vissza-visszatérnek mint egy művészeti irányzat („izmus”) jellegzetes példái. Ugyanakkor az igen különböző ciklusokból álló életmű egészének jelentőségéhez, az egyes műcsoportok közös gondolkodási magjának, tehát a felszíni mintázat mögötti összetartozásnak, az „egésznek” a megértéséhez elengedhetetlen a teljes kép áttekintése.
Az impozáns albumban Bán András értő tanulmánya gazdag képanyaggal kiegészülve kalauzolja végig az olvasót Haris László cseppet sem tipikus életművén.
